1. fejezet

Sziasztok! :) Kedvet kaptam a blogiráshoz,igy gondoltam, hogy énis elkezdek egyet. J Próbálom majd folyamatosan hozni a fejezeteket, ha nemsikerül, akkor előre is elnézést kérek. J
Még azért is kell elnézést kérnem, mert a billentyűzetemen nincs hosszú i betű, emiatt talán lesznek benne helyesirási hibák, de kérlek titeket, hogy emiatt be haragudjatok! :D

De nem húzom tovább az időt,jöjjön az 1. fejezet! :D Remélem,hogy tetszik.  J 

*Lucy szemszöge

Igen fura érzés kering bennem..Nem tudom, hogy örüljek-e, vagy pedig szomorúnak kellene, hogy legyek.. Már születésem óta lakom New Yorkban, igy eléggé megvisel, hogy költözünk.. Nameg ittvagy a barátom, Brian, akivel szakitanom kellett a költözés miatt.Meg kell,hogy mondjam, nem vagyok hive a távkapcsolatoknak.Viszont örülök is, mert a legjobb barátnőm, Anne is költözik a szüleivel Londonba..Nameg már régóta jóban vagyok az One Direction- ös fiúkkal, és Anne-val tervezzük, hogy majd veszünk egy házat a fiúk háza mellé, hogy közel legyünk egymáshoz..Kiváncsi vagyok, hogy milyen a fiúk háza.. Öten laknak benne, amihez társul (gondolom) a konyha, ebédlő, nappali, wc, stb.. Tehát baromi nagy ház lehet..

-Lucy! Indulnunk kell! Fél óra múlva indul a repülő, és már Anne-ék is régóta itt vannak! - kiáltott anya.

-Megyek már!- szóltam.

Te jó isten! Hogy nekem mennyi cuccom van.. 3 bőrönd lett tele csak a ruháimmal, cipőimmel, és efféle kiegészitőkkel. Természetesen emellet már kinn áll egy nagyobb teherautó, hogy minden tárgyunkat eltudjuk vinni a londoni házunkba.. Hát, nem is csodálom, hogy a szüleim és Anne szülei megbeszélték, hogy fogadjunk egy nagyobb magánrepülőt, amibe minden tárgy elfér.. Érdekes lesz,az biztos.Ahogy kihúztam a három bőröndömet a házunk elé, megláttam Anne-t, ahogy mosolyog.

-Szia,Anne-köszöntem mosolyogva.

-Szia,Lucy-köszönt vissza.

-Készen vagytok már? Indulhatunk a reptérre?-kérdezte apu sürgetve.

-Igen- feleltem.

Mikor megérkeztünk a reptérre, felpakoltuk a cuccokat, és elindultunk.Viszlát, NewYork, Helló London! A repülőről a kilátás csodálatos volt.

Mivel már igen fáradt voltam,majdnem elaludtam, mikor Anne elkezdett össze-vissza rázni, illetve szólitani.

-Lucy, Lucy! Megérkeztünk- mondta mosolyogva.

-Mi? Ja , jó - mondtam.

Hát, London gyönyörű.

Újból fogadtunk egy taxit, nameg utánnunk jött a nagy teherautó a cuccokkal.Annyira örültem,mikor megmondták a szüleink,hogy egymás mellett fogunk lakni Anne-ékkel.

*Anne szemszöge

Úgy örülök,hogy Lucyék mellé költöztünk! Legalább lesz valaki, akit ismerek...Emlegetett valami One Direction-os fiúkat, hogy ő régóta ismeri őket, meg hogy milyen jófejek, viccesek meg helyesek..Hát,nemtudom.18 évesek vagyunk,tehát remélem, megtalálom a hangulatot az öt fiú között.

-Akkor szia,Anne. Majd ha kipakoltunk, akkor találkozunk.-mondta mosolyogva Lucy.

-Okés-mondtam.

Úgy örülök, hogy van egy barátnőm, akiben megbizhatok, elmondhatok neki bármit,anélkül, hogy félnem kéne, elmondja valakinek..

*Lucy szemszöge

Mikor készen lettem a pakolással, áthivtam Anne-t. Megdicsérte a szobámat,hogy jól rendeztem be,meg ilyenek.Elhülyültünk vele elég sokáig, utánna hozzá mentünk át,szétnézni az ő házukban is.Hát,ha sikerül,hogy külön költözzünk ketten a szüleinktől, enyhén szólva üres lesz az emelet. Na,mindegy.Már hét óra volt,mikor eszembe jutott, hogy fel hivom a fiúkat.

-Sziaa-mondtam mosolyogva.

-Szia, Lucy- köszönt a telefonba Harry.

-Mit csináltok?

-Unatkozunk..Ha gondolod,átjöhetnél.

-Hát,nem egyedül vagyok.

-Mi? Nem egyedül?-kérdezte meglepődötten Harry.

-Jaa,nem úgy értve.Ittvan a legjobb barátnőm,Anne.Ők is velünk költöztek Londonba.

-Ja hogy úgy.Értve.

-Szerintem Majd inkább holnap délelőtt átmegyünk hozzátok,jó?

-Rendben.

-Akkor szia.-köszöntem el Harrytől.

-Szia.

Lassan már fél 9-et ütött az óra,igy Anne hazament.

-Na, és hogy tetszik a ház, a hely?- jött be apu a szobámba.

-Nagyon szép,csak még fura.

-Hát,majd megszokod.-mondta mosolyogva apu.

Este tiz óra felé rezgett a telefonom,igy felvettem.

-Te meg..kivagy?