2. fejezet

Sziasztok! J  Meghoztam a 2. fejezetet is! Elnézést kérek az előbbi fejezetnél, a kinézeti hibák miatt, csak egy-két dolgot elszúrtam. :/
Még semmilyen visszajelzés nem érkezett, hát.. Remélem ez változni fog! J
Ha esetleg elolvastátok volna ezt a fejezetet, jelezzétek egy pipával, vagy egy megjegyzéssel! Na de jöjjön a 2. fejezet is. Remélem, tetszik. J

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Lucy szemszöge

Igazából biztos,hogy felismertem volna a hangot, de este 10 óra volt, na meg baromira fáradt is voltam.

-Én? Én vagyok aa.. Vasember! – nevette el magát a végén az illető.

-Hahaha.. Nagyon vicces vagy, Anne!

-Jól van na,csak egy kicsit szórakoztam.

-Jó,na-nevettem el magam-holnap reggel 9-re átjössz?

-Aham,ott leszek.

-Jó, akkor jóéjt Anne, szia.-köszöntem el.

-Szija, jóéjt neked is, Lucy.

Azzal letettük.Azon gondolkodtam, hogy habár már chateltem a fiúkkal gépen keresztül, képet nem töltöttem fel magamról, tehát nem tudják, hogy hogy is nézek ki valójában.Most ezen izguljak? Na,mindegy.Majd reggel elmegyünk hozzájuk,és kész.Semmi gubanc..

*Anne szemszöge

Kicsit izgulok, hogy valójában hogy is fognak kinézni a fiúk.Mivel ennyien rajonganak értük,biztos helyesek,meg minden.Reggel ettem gyorsan, mivel kicsit későn keltem fel, majd átmentem Lucy-hoz.

-Jó reggelt-köszöntem.

-Szia,Anne-mosolygott.

-Nos,akkor mehetünk?

-Felőlem.

*Lucy szemszöge

Kicsit izgulok.Attól féleg, hogy megtetszik valaki közülük,pedig tudom, hogy egy ilyen átlagos lánynak, mint én,semmi esélye egy világsztárnál.

-Felhivom őket,hogy ráérnek-e, majd indulhatunk is-mosolyogtam.

-Rendben.

-Szia,Niall. Ráértek most? Mert én, és a barátnőm, Anne elmennénk hozzátok.

-Sziaa, Lucy. Persze, gyertek csak. Várunk titeket.

-Jó. Mehetünk hozzájuk – mondtam Anne-nak.

Azzal elindultunk. Nagyjából 15 percet gyalogoltunk,majd oda is értünk.Csengettem, mire mind az öten az ajtó elé ugrottak.

-Sziasztok-köszöntek fülig érő mosollyal.

Ezek meg minek örülnek ennyire?

-Sziasztok- köszöntünk vissza.

*Zayn szemszöge

Te jó isten.. Milyen jól néz ki Lucy. Persze Anne is nagyon szép, meg minden,de Lucy..Hát,érdekes nap lesz.

*Lucy szemszöge

-És,ha már eljöttünk, csinálunk is valamit?-kérdeztem.

-Mit szeretnétek csinálni?-kérdezte Harry.

-Éhes vagyok! Hozok egy szendvicset-kiáltotta Niall.

-Ő mindig éhes? – kérdezte Anne.

-Hát, igen-válaszolta Louis – szerintem egy szendvics lesz a felesége!

Ezen nem kicsit nevettünk.

-Mit szólnátok hozzá, ha kiülnénk a kertbe,és beszélgetnénk?-kérdezte Zayn.

-Remek ötlet- mondta Liam.

Azzal mindenki leült a fűbe.

-És, lányok, nektek közülünk ki tetszik, csak úgy… mármint .. ki szimpatikus?- kérdezte Harry mosolyogva.

Mi csak összenéztünk Anne-vel , majd mosolyogtunk.

-Hátőő..-mondtam-nekem mondjuk.. Zayn – mondtam mosolyogva.

Zayn nagyon mosolygott.

 Ekkor Anne szólalt meg.

-Nekem pedig…

1. fejezet

Sziasztok! :) Kedvet kaptam a blogiráshoz,igy gondoltam, hogy énis elkezdek egyet. J Próbálom majd folyamatosan hozni a fejezeteket, ha nemsikerül, akkor előre is elnézést kérek. J
Még azért is kell elnézést kérnem, mert a billentyűzetemen nincs hosszú i betű, emiatt talán lesznek benne helyesirási hibák, de kérlek titeket, hogy emiatt be haragudjatok! :D

De nem húzom tovább az időt,jöjjön az 1. fejezet! :D Remélem,hogy tetszik.  J 

*Lucy szemszöge

Igen fura érzés kering bennem..Nem tudom, hogy örüljek-e, vagy pedig szomorúnak kellene, hogy legyek.. Már születésem óta lakom New Yorkban, igy eléggé megvisel, hogy költözünk.. Nameg ittvagy a barátom, Brian, akivel szakitanom kellett a költözés miatt.Meg kell,hogy mondjam, nem vagyok hive a távkapcsolatoknak.Viszont örülök is, mert a legjobb barátnőm, Anne is költözik a szüleivel Londonba..Nameg már régóta jóban vagyok az One Direction- ös fiúkkal, és Anne-val tervezzük, hogy majd veszünk egy házat a fiúk háza mellé, hogy közel legyünk egymáshoz..Kiváncsi vagyok, hogy milyen a fiúk háza.. Öten laknak benne, amihez társul (gondolom) a konyha, ebédlő, nappali, wc, stb.. Tehát baromi nagy ház lehet..

-Lucy! Indulnunk kell! Fél óra múlva indul a repülő, és már Anne-ék is régóta itt vannak! - kiáltott anya.

-Megyek már!- szóltam.

Te jó isten! Hogy nekem mennyi cuccom van.. 3 bőrönd lett tele csak a ruháimmal, cipőimmel, és efféle kiegészitőkkel. Természetesen emellet már kinn áll egy nagyobb teherautó, hogy minden tárgyunkat eltudjuk vinni a londoni házunkba.. Hát, nem is csodálom, hogy a szüleim és Anne szülei megbeszélték, hogy fogadjunk egy nagyobb magánrepülőt, amibe minden tárgy elfér.. Érdekes lesz,az biztos.Ahogy kihúztam a három bőröndömet a házunk elé, megláttam Anne-t, ahogy mosolyog.

-Szia,Anne-köszöntem mosolyogva.

-Szia,Lucy-köszönt vissza.

-Készen vagytok már? Indulhatunk a reptérre?-kérdezte apu sürgetve.

-Igen- feleltem.

Mikor megérkeztünk a reptérre, felpakoltuk a cuccokat, és elindultunk.Viszlát, NewYork, Helló London! A repülőről a kilátás csodálatos volt.

Mivel már igen fáradt voltam,majdnem elaludtam, mikor Anne elkezdett össze-vissza rázni, illetve szólitani.

-Lucy, Lucy! Megérkeztünk- mondta mosolyogva.

-Mi? Ja , jó - mondtam.

Hát, London gyönyörű.

Újból fogadtunk egy taxit, nameg utánnunk jött a nagy teherautó a cuccokkal.Annyira örültem,mikor megmondták a szüleink,hogy egymás mellett fogunk lakni Anne-ékkel.

*Anne szemszöge

Úgy örülök,hogy Lucyék mellé költöztünk! Legalább lesz valaki, akit ismerek...Emlegetett valami One Direction-os fiúkat, hogy ő régóta ismeri őket, meg hogy milyen jófejek, viccesek meg helyesek..Hát,nemtudom.18 évesek vagyunk,tehát remélem, megtalálom a hangulatot az öt fiú között.

-Akkor szia,Anne. Majd ha kipakoltunk, akkor találkozunk.-mondta mosolyogva Lucy.

-Okés-mondtam.

Úgy örülök, hogy van egy barátnőm, akiben megbizhatok, elmondhatok neki bármit,anélkül, hogy félnem kéne, elmondja valakinek..

*Lucy szemszöge

Mikor készen lettem a pakolással, áthivtam Anne-t. Megdicsérte a szobámat,hogy jól rendeztem be,meg ilyenek.Elhülyültünk vele elég sokáig, utánna hozzá mentünk át,szétnézni az ő házukban is.Hát,ha sikerül,hogy külön költözzünk ketten a szüleinktől, enyhén szólva üres lesz az emelet. Na,mindegy.Már hét óra volt,mikor eszembe jutott, hogy fel hivom a fiúkat.

-Sziaa-mondtam mosolyogva.

-Szia, Lucy- köszönt a telefonba Harry.

-Mit csináltok?

-Unatkozunk..Ha gondolod,átjöhetnél.

-Hát,nem egyedül vagyok.

-Mi? Nem egyedül?-kérdezte meglepődötten Harry.

-Jaa,nem úgy értve.Ittvan a legjobb barátnőm,Anne.Ők is velünk költöztek Londonba.

-Ja hogy úgy.Értve.

-Szerintem Majd inkább holnap délelőtt átmegyünk hozzátok,jó?

-Rendben.

-Akkor szia.-köszöntem el Harrytől.

-Szia.

Lassan már fél 9-et ütött az óra,igy Anne hazament.

-Na, és hogy tetszik a ház, a hely?- jött be apu a szobámba.

-Nagyon szép,csak még fura.

-Hát,majd megszokod.-mondta mosolyogva apu.

Este tiz óra felé rezgett a telefonom,igy felvettem.

-Te meg..kivagy?